Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Pezsgés kint és bent - a szokásos szubjektív élménybeszámoló

2011.július

p1010010.jpgFelejthetetlen napokat töltöttünk Pécsett, a MKE 43. vándorgyűlésén. Témája: Tanulás, tudás, műveltség – könyvtárosok a jövő szolgálatában 

 

12 éve járok már vándorgyűlésekre. Némelyikre nem szívesen emlékszem, némelynél lapozok, némelynél meg rengeteg élménnyel megrakodva, feltöltődve érkezem haza. Ez a teli puttony jellemző a pécsire is. 

Mintha a fentiek tudnák, hogy mikor van a vándorgyűlés, mindig nagyon meleget produkálnak. Kicselezni se lehet őket, mert az időpontok változtatása se zavaró tényező. Mikor a Déliben a biztonsági őr megajándékozott egy ásványvizes palackkal, ama felkiáltással, hogy HŐSÉGRIADÓ VAN!, tudtam, hogy jófele megyek. Pécsre érkezvén a némelyes vasutas légkondi után, bőröndöm hosszasan magam után húzván, mint egy oázis felé vánszorogtam a Tudásközpont felé.  

De itt más világba kerültem. Gyönyörű környezet, kellemes hűvös, és nagyon precíz, minden kérdésemre választ adó információ fogadott. A kollégium is megvolt, szoba is, ágy is akadt. Hogy a portás igen mogorva volt, és semmilyen kommunikációba nem szeretett volna velem keveredni, annak tudtam be, hogy én már a sokadik könyvtárosa vagyok a mai napjának.  

Start vissza a Tudásközpontba, ahol beültem a csodaszép Kaptár alá, és megindult a menet. Sorra jöttek az ismerősök, és csak beszéltünk, beszéltünk. Ekkor már tudtam, hogy jó helyre kerültem. Az egyik varázsa a vándorgyűléseknek, hogy az egy éve nem látott kedves ismerősökbe, barátokba akarva akaratlan belebotlik az ember. Itt tágas terek, remek beszélgető helyek voltak szanaszét, és a könyvtárügy nagy kérdéseiről bőven lehetett eszmét cserélni. 

Az étkeztetés pedig figyelemreméltóan példásan működött a 3 nap során. Kedves mosollyal, türelmesen szolgálták ki ezt az embertömeget, még pótvacsorát is kaptam. Valahogy ez volt a fő jellemző a vándorgyűlésre magára is, hogy olyan probléma nem volt, amit nem lehet megoldani.  

Majd meglátogattuk a Kodály Központot, ami szerintem világszínvonalú, akár küllemében, akár akusztikájával. Király Csaba zongoraművész, és Kertesi Ingrid énekművész előadása pedig elrepített minket a mindennapok valóságából. Igazi kultúrélmény volt. 

A koncert után bezarándokoltunk a belvárosba, némely hűsítő sör reményében. Nálunk gyorsabb könyvtárosok már sorra elfoglalták a kávézókat, sörözőket, de azért találtunk helyet. Az esti sétálóutca és a Széchenyi tér látványa igazán lenyűgözött. 

A péntek már munkával telt. Reggel bejártam a terepet, hogy minden rendben van-e szekcióülésünkre, de Villányi Rózsa házigazdánk mindent elintézett, semmi dolgom nem volt. Így körülnéztem, igaz tavaly már könyvtárnyitás előtt inkognitóban beszöktem egy lakossági csoporttal. De hát azóta már megnyílt, és majdnem egy évet üzemelt. Tavalyi nemtetszésem azóta sem változott, hogy gyerekkönyvtárat nem rakunk a 4. szintre!!!! Bár az ember máshol is találkozik ilyen könyvtári anomáliákkal, ahol a tervezésnél ritkán van közelben könyvtáros. Rózsa és lelkes kollegái próbálnak minden nehézséget leküzdeni, és a hozott anyagból kihozni a maximumot. Tudjuk, hogy a gyermekkönyvtáros személyisége vonzza be a gyerekeket, szülőket. Egyszer talán az egyetemi könyvtárosok is megértik majd, hogy nem „ellenfél” lakozik itt, hanem a könyvtárosok azon dolgoznak, hogy a jövő egyetemistáit „neveljék ki”. Az alapokat pedig itt kell lerakni, amire lehet építkezni a későbbiekben. Sajnos ezt a hangulatot végig éreztem, akár a kirándulást vezető egyetemi könyvtáros szavaiból is ez csengett ki. Mintha egy zavaró tényező lenne a gyermekkönyvtár a könyvtár életében. Csak reménykedni tudok, hogy ez változni fog, és nem a megtűrt szegény rokon stációja marad fent.  

Szekcióülésünkre jó szokás szerint sokan érkeztek, pedig volt kínálat bőven mellettünk egyéb tartalmas, izgalmas témákban.

Megismerhettük SZAKMÁRI KLÁRÁT, a KTE új elnökét. Beszélt munkájukról, programjaikról, terveikről, és szóróanyagot osztott. Örültünk, hogy benne is megtaláltuk azt a társat, hogy a két szervezet továbbra is segítőkészen, nagyon jól együtt tud működni.  

VILLÁNYI RÓZSA, gyermekkönyvtárvezető bemutatta munkájukat. Kapkodtuk a fejünket, hogy milyen színes, sokféle érdeklődést kielégítő programsoruk volt idáig, és mindezt hogy bírják erővel, még vasárnap is nyitva vannak.

Aztán VINCZE MÁRIA, könyvtárostanár beszélt a Pécs-Baranyai Könyvtárostanárok Szakmai Műhelye összefogásáról és programjaikról, valamint a Testvérmúzsák – Megyei Versenyről. Kitűnő módszertani bemutató volt egyben, ötleteket meríthettünk belőle. Igazi elhivatott könyvtárost ismertünk meg személyében.  

Ezt követte CSÁNYI DÓRA, aki a Csimota Kiadótól érkezett, és bemutatta papírszínházukat, melyhez már több mese is elkészült.  Több gyermekkönyvtáros később mondta, hogy nekik is van ilyen, és nagyon jól tudják használni a foglalkozásaikon. A papírszínház Japánból ered, itt nagy hagyománya van. Nagy közösségteremtő szerepe, a gyerekek figyelmét maximálisan fókuszálja az adott mesére, és nagy hatékonysággal lehet fogyatékkal élő gyermekeknél is hasznosítani. Többféle módon lehet alkalmazni, interaktivitásra készteti a gyerekeket és előhozza belőlük a kreativitást. Dóra megmutatott nekünk műhelytitkokat is, hogy hogyan lehet igazán jól használni ezt a különleges színházat.

SZIGETHY KATALIN, a Naphegy Kiadótól érkezett. Bemutatta az Anno meseboltot, ahol igényes könyvek és fejlesztő játékok széles választéka mellett, hetente többször kézműves foglalkozásokat szerveznek gyerekeknek. Rendszeresek náluk a kiállítások, könyvbemutatók és a könyvdedikációk is. Olvasó- és beszélgetősarok várja a szülőket, miközben a gyerekek a játszósarokban kedvükre játszhatnak a babaházzal, építőjátékokkal, vagy a bábszínházzal. Azon könyveit mutatta be a Kiadónak, amivel a gyermekek fejlesztését célozzák meg. Nagysikerű Böngésző sorozatuk minden könyvtáros „kedvence”, ahogy visszahozzák, nem sokáig ül a helyén, máris kikölcsönzik. Könyvtáramban több logopédus is használja beszéd és kommunikáció fejlesztésre. Lehetőséget ad a szülőnek is, hogy ölébe véve a gyermekét, hosszasan nézegesse a részletek bőségét, és meséljen, meséltessen.

Körünkben volt NÁNÁSI YVETTE is, ő a Magyar Gyerekkönyvkiadók Egyesülésének vezetője. Felajánlotta, hogy dolgozzunk együtt abban a témában is, hogy közös pályázatírással egy országos olvasásnépszerűsítő programot indíthassunk. Ennek a lehetőségnek nagyon örültünk.  

A szekcióülés világszám volt abban a tekintetben, hogy időben be tudtuk fejezni az előadásokat, és még beszélgetésre is volt idő és mód az előadókkal. Ilyen emlékezetem szerint utoljára az őskorban lehetett.

 A záró plenárisra nagyon sokan elmentünk, a Tudásközpont Nagy előadójában alig fértünk el. Bakos Klára elnökünk összefoglalója után kellemes meglepetésként, elismerő oklevelet kaptak az MKE 75 évét feldolgozó kötet társszerzői. A vándorgyűlés ideje alatt a játékos kedvű könyvtárosok Kaptár játékokon vehettek részt, a legügyesebbek megkapták jól megérdemelt jutalmukat. Nem várt meglepetés volt, hogy a szekcióelnököknek be kellett számolni a szekciójukban történtekről. Így a fél órára tervezett plenáris két és fél órát tartott. L Zárásként pedig a vándorbotot ünnepélyesen átadták GYŐRNEK!!!!!  

Ezután rohanásban mindenki eltávozott lakhelyére, hogy frissen, üdén, kicsinosítva megjelenjen a baráti találkozón. Eddigre igen elromlott az idő, hűvös szél támadt fel, mely a grillpartynak nem kedvezett. Legalábbis az étekért hosszasan sorban állók mind szépek lettek.:-) A füstöt valahogy minden irányból az ember képébe hozta. De sebaj! közben megismerkedtem a Jogi Szekció kitűnő tagjaival, kaptam tőlük barna sört, és a magyarországi ítélőtábla felépítésében is perfekt lettem. Javasolták, hogy lépjek be közéjük, mert jó fej vagyok. Végülis a jogi és gyermekkönyvtáros pálya abszolút hajaz egymásra. Az étel finom volt, a zene is remek, főképp egypár koktél után már kitűnőnek találtuk. A pécsi könyvtárosok sorait erősítve jót buliztunk hajnal 2-ig.  

Amikor lefekvésnél telefonom jelezte, hogy hátralévő idő ébredésig 3 óra 40 perc, tudtam, hogy ez a vándorgyűlés sem a pihenés helyszíne. De a Zsolnay negyed, és a további programok minden fáradtságot feledtettek. Sajnos a Zsolnay negyed se tartozik azon beruházások közé, mely elkészült a Kulturális Főváros évére, de amit láthattunk belőle, az is lenyűgöző. Ahogy a napokban hallottam egy riportban, a Zsolnay mauzóleum egyedülálló lesz a világon. Úgyhogy jövőre el kell mennem újból Pécsre, hogy láthassam. A vezető közölte, hogy hétfőn érkezik Schmitt Pál köztársasági elnök, ő fogja felavatni, így most a terrorelhárítók dolgoznak a helyszínen. Puff neki! A negyedben is őrült tempóban markoltak, füvesítettek, hogy amerre megy, ott rendben legyenek a dolgok. Sose tudom, hogy mi a címe annak a nagysikerű régi magyar filmnek, ahol szintén egy vezéregyéniséget vártak..és kézzel tartották a liftet, és rohantak a pálmával, ahol kiszállt..a világ nem változott.  

Ettől eltekintve, csodákat láttunk. Azt a fajta szemléletet, hogy minden, ami fent maradt a gyárból, tisztelettel kezelve, beépítve, felhasználva megtartották. Méltán lesz a legfontosabb turistalátványossága Pécsnek. Valahogy nekem a barcelonai Gaudi élményhez volt mindez hasonlatos. Leesett állal néztük a leendő művészeti könyvtárat, melynek kialakításához a régi kemencéket használták fel. Az autópálya feletti átjutást egy szürrealisztikus fémhíd biztosítja, mely vezetőnk szerint a művészi szabadság alkotása. Látványában nem illeszkedik a hely hangulatához, de valahogy mégis idevaló. Mindezt látni kell!

A kapuban a városnéző kisbusz várt minket, amivel bezakatoltunk a belvárosba. Mindig irigykedve nézem a turistákat, akik ilyenekben ülnek. Most gyermeki lelkem helyrekerült. Út közben láttuk azokat az épületeket, amiket Zsolnay kerámia díszít. Utunkat a Zsolnay múzeum megtekintésével zártuk, mely után már én is azt mondom, mint a kirándulás címe: A legnagyobb magyar fazekas!

Egy finom ebéd után fájó szívvel búcsúztam a Tudásközponttól és ettől a gyönyörű várostól. Köszönet a szervezőknek!  

 

 

 

 

 

 
 
 
 

 

Profilkép


Képgaléria



Statisztika

Online: 1
Összes: 56398
Hónap: 381
Nap: 6