Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Varró Dániel: Túl a Maszat-hegyen

 

Útban Szentendre felé..ismerkedésem a könyvvel ..
A szokásos évi zarándoklatomra indultam, a szentendrei skanzenba. Miután hosszú az út, útitársként magammal vittem Muhi Andrist. Nem bántam meg! A metrón, a Hév-en, a távolsági buszon letehetetlenül, folyamatosan olvastam. Néhol hangosan felnevettem az utasok nem kis csodálkozására. Miután felnőtt nő vagyok (?), így tudtam, hogy ezt azért mégse illik, de nem tudtam kikerülni a könyv hatása alól. Aztán többen különféle módszerekkel érdeklődve kutattak a címlap után, hogy mi is lehet ez, ami ennyire jó? Így többször behajtottam, mintha belefáradtam volna az olvasásba, és elméláznék a történéseken. Mi mindent megtesz egy könyvtáros a kultúra terjesztéséért:-) De a mosoly továbbra is megült szám szögletében, mint Muhi Andrisnak. Aztán a skanzenban leültem egy padra, óh, mit nekem imádott parasztházak, és tovább órák hosszán át..majd visszafelé ugyanígy. És végül megérkezvén lakomba, újabb szék, és tovább az események folyamában. Mikor befejeztem, „Ez zseniális, fantasztikus, nagyon jó!” felkiáltással éltem. Egy röpke gondolat felvillant bennem, hogy miért is mentem én ma Szentendrére? Nem volt jelentősége, az élmény, és a könyv által rámragadt benső mosoly már az enyém maradt.

Nem is csigázom tovább a kedélyeket, vágjunk a történésekbe. Aki nem olvasta még, van ilyen egyáltalán?, az gombolkozzon, és azonnal lásson neki az előadásom után. Aki már olvasta, az jöjjön velem, és újból feledkezzen bele ebbe a varázslatos világba. Bár ez e könyv szerkezetében igen formabontó, de mint minden nagy mű előhanggal kezdődik. A keletkezéshez kell ugye egy múzsa, Varró Dánielnek egy szőke bombanő jut, ki homlokon cuppantván megadja a kezdő költői ihletet.
„Kedves kis olvasók, sziasztok,
Elmondok nektek egy mesét.
Hogy príma lesz-e?
Hó, mi az hogy!”
Itt azért felkaptam a fejem, hogy no, hát nem is beképzelt a költő. Vagy ennyire jó ez a bombanő? De az események folyamába veszve hamar rájöttem, hogy milyen igaza van. Minden műhöz kell ugye egy, vagy két főszereplő. Először Muhi Andrissal ismerkedünk meg.
„Andris helyes, szelíd gyerek volt,
Könnyen szerzett barátokat,
Zömök test, gömbölyű kobak,
Ez ő, előttünk áll egészen ..”
De, hogy ne maradjon egyedül, nemsokára a képbe kerül Maszat Johanna, becsületes nevén Janka.
„Ó, Janka nem közénk való volt,
Elütött tőlünk nagyon ám.
Koszossága sem holmi hóbort,
Hol ő lakott, ez hagyomány..”
A két főszereplő egy pöttyös labda kapcsán, az óvoda udvarán örök, elválaszthatatlan barátságba keveredik. A történések kibontakozásában majd követhetjük, hogy mi mindent megtesznek egymásért.
„És attól fogva szinte mindent
Együtt játszott a két barát,
Együtt volt sülve-főve, kint-bent,
Felejtett gondot és parát,
Együtt volt jóban, néha rosszban,
Együtt is hempergett a koszban..”
De, jaj, az idilli kép megszakad, a két jóbarát útjai elválnak, Andris és Janka más-más iskolába kerül. A bonyodalmak akkor kezdődnek, amikor Jankától levelet kap Andris, hogy keresse fel rég nem látott barátnőjét. Janka a pacaárkon túl, a Maszat - hegyen lakik. A kaland kezdetét veszi. Előadásomra készülve próbáltam egy cselekményvázlatot leírni, de néhol belegabalyodtam, néhol rátaláltam a fonalra, és amikor úgy gondoltam, hogy sínen vagyok, újból elvesztem, így feladtam. A cselekmény több szálon fut, sok mellékszereplővel, változó helyszínekkel. De nem is ez a lényeg.

Így most kiemelek egypár mellékszereplőt. Legkedvesebb szereplőm Szösz néne:
„Fönt a Maszat-hegy legtetején,
Ahol érik a Bajuszos Pöszméte,
És ahol sose voltunk még, te meg én,
Ott ül a teraszán Szösz néne.
Ott ül a teraszán
Vénkora tavaszán, néha kiújul a köszvénye.”
Megismerve őt, elméláztam, hogy én is szeretnék majdan ilyen idős asszony lenni. Tele életbölcsességgel, és azzal a mélységes derűvel, nyugalommal, amivel szemléli az eseményeket. A mai felfordult világban ennek megélése lehet a legnagyobb kincs. Bár, miből lesz a cserebogár! A meseregény végén hokedlijával ádáz harcban vadul püföli az ellent.

A bonyodalmak keltésére is szolgálnak szereplők. Ilyen Partvis Attila „a végzet bolyhos ostora” és Morzsányi Géza is:
 „És ketten lépnek rajta át,
Egy sörte hajú langaléta
(A haja bolyhok martaléka),
S egy töpszli – de parányi, hű!
Éppen csak morzsaméretű.”
Az ellentétek vonzzák egymást. Ők sokféle cselszövéssel tarkítják az eseményeket. Partvis Attila a takarítóbrigád főnöke, aki nevéből adódóan is a Maszat-hegyi lakosok rémálma örökös takarítási mániájával. Még Szösz nénét is kitakarítja, akinél a porcica bajszán is szösz van. Morzsányi Géza Paca cár titkos ügynöke, azé a Paca cáré, aki nevéhez híven az egész világot szeretné elpacásítani.
A kalandok közepette Andris sok segítőt kap, hogy haladhasson nehéz útján. De jönnek az ellenségek is. Vagyis, ki tudja, hogy melyik oldalon állnak. Mikor már úgy gondolom, hogy rájöttem, akkor rájövök, hogy tévedtem. Legnagyobb rémületére útjába akad pl. a Nagy Zsiráfmadár. De Andrist nem olyan fából faragták, hogy megijedjen.
„Lekapta hátáról a hátizsákot,
egy túró rudit benne még talált,
A félsz szívében végleg elaludt,
Kivonta kardként túró rudiját –
Aztán csak annyit látott alul itt,
Hogy jő a szörny, és lecsap,
És hamm, bekapja ..a túró rudit.
Hmmm, finom – szólt a szárnyas fenevad,
S hatalmas szájából – ó, rettenet!
Kilógott egy piros nyitószalag”
A megoldás annyira döbbenetes, és morbid! Ahogy a tragédia lehelete átcsap a humorba. Ez a kettősség áthatja az egész regényt, ez az egyik nagy erénye, amiért híve lettem. Persze egy-két babérlevéllel lekenyerezhető a Nagy Zsiráfmadár, és oda viszi kis gazdáját, ahová szeretné. A modern Pegazus megtestesítője?

Aztán Jankát elrabolják, és Andris szövevényes történések közepette kiszabadítja. Újból egymásra találnak, és hatalmas örömmel beszélgetnek egy fa alatt.
„S leültek alája,
Hisz a takarítók tanyája
Már rég a távolba veszett,
Fáradtak voltak, éhesek..
Andris elmondta, hogy mi van..”
Kicsi kitérő..Andris szerelembe esik a Babaarcú Démonnal, Janka pedig megtudja, hogy ő tulajdonképp egy trónról levetett hercegkisasszony, de hogy visszatérhessen a trónra meg kéne fürödnie:
„Fürödni hát vagy nem fürödni?
Az itt a kérdés, gyerekek,
Nagyobb kérdés ez, mint a többi..”
Eme shakespeari kérdés bizony felkavarja a kedélyeket, és a vizet is, amibe a nagylábujját beledugja Janka. De hagyjuk hezitálni Jankát, mert a végkifejlet közelít. Hatalmas csata, ahol minden gaz eléri méltó végét.
Közben előkerül Janka is, aki lemond a hercegkisasszonyságról, Andris pedig a Babaarcú Démon kegyeiről. És lám a csoda megtörténik, találkoznak az utcán:
„Hát, Janka jön pont vele szembe,
És csupa maszat ő megint..”
Az elválaszthatatlan barátok immár végérvényesen egymásra találnak, és boldogan élnek, míg..
„Összenéztek nevetve még:
Hülyék voltunk mi tök hülyék,
És szaladtak. Na itt a vége,
Úgy szép a lóláb, ha kilóg..
Eddig tartott az epilóg.”
Óh, mily fájdalom, bizony elérkezik a búcsú ideje is:
„Búcsúzik immár Dani bácsi,
Mesélt tinektek eleget,
Ne mérgelődjetek, kiváncsi
Kis olvasók, ha felelet
Nem volt mindenre tán mesémben –
Ilyen az életünk is éppen,
Hogy sok mindenre nem felel..”
A szőke bombanő szerepe is tisztázódik, hogy jól munkálkodott:
„Csak megpuszilt, azt mondta: „Ó, pussz!”
És hipp-hopp kész is lett az ópusz.”
Arra gondoltam, hogy még sokszor csókdossa Varró Dánielt eme múzsa, szeretnénk még sok hasonlót olvasni tőle. Én már most belekezdenék..

Kinek való, kinek ajánlhatjuk ezt a meseregényt? Nem egyértelmű a válasz, úgy, ahogy a könyv sem. Miután gyerekeknek íródott, elsősorban nekik. Ezt a könyvet úgy fémjelzem, hogy olyan, mint a „Kisherceg”. A kisebbeket megfogja fordulatossága, játékossága, meseszerű történései, kitűnő verselése. Miután 205 oldal, talán egyedül nehezen birkózik meg vele a csemete, ismerve a gyerekek olvasási szokásait. Kitűnő alkalom esti bensőséges együttlétre, egy újabb mese, amit együtt lehet olvasni. Aztán, ha a gyermek végre elaludt, a szobába settenkedve, a paplan alatt lehet folytatni. /a gyerekkor csodás emlékét felidézve/. Megérzésem szerint ez a könyv egyszer bevonul a kötelező olvasmányok közé, a pedagógusoknak mindenképp ajánlani fogom a paletta színesítésére. Megtalálható benne minden, ami egy gyermek lelkének építkezéséhez szükséges. A Kisherceget is ötévenként újból olvasom. Mindig más jelentés kerül előtérbe. Varró Dániel könyvében is megvan ez a mély tartalom, kinek éppen mi fakad fel belőle.

 
 

 

Profilkép


Képgaléria



Statisztika

Online: 1
Összes: 58249
Hónap: 698
Nap: 11