Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


MindenGyermek konferencia 2003

/mindengy.jpgKönyvtári Híradó, 2003.június/

A MindenGyermek Konferenciát az ELTE BTK Szociológiai és Szociálpolitikai Intézetének Szociális Munka és Szociálpolitika Tanszéke a Hilscher Rezső Szociálpolitikai Egyesülettel közösen keltette életre a gyermekekkel foglalkozó szakemberek számára. A konferencia elsődleges célja az volt, hogy lehetőséget teremtsen az egymástól gyakran elkülönülten dolgozó szakemberek számára a gyermekekkel kapcsolatban felmerülő aktuális problémák, kezdeményezések, legújabb eredmények megismertetésére. A konferencia keretében lehetőséget kaptunk arra, hogy a gyerekkönyvtárosok is bemutatkozzanak. Örömmel vettük, hogy meghívást kaptunk erre a konferenciára, természetesen tudtuk, hogy a két óra kevés lesz, és csak kis ízelítőt nyújthatunk át színes, sokirányú munkánkból.

Mi mindent nyújt a gyerekeknek a ma gyermekkönyvtára az olvasáson kívül?

 Bevezetésként Budavári Klára, a Gyerekkönyvtáros Szekció elnöke beszélt a Szekció működéséről, mely már harminc éve áll a gyerekkönyvtárak, gyerekkönyvtárosok szolgálatában. Országos szervezet, melyhez Magyarország összes megyei, városi, községi gyerekkönyvtára, gyerekkönyvtárosa tartozik. Összefogja a könyvtárak módszertani munkáját, továbbképzéseket, konferenciákat tart, tapasztalatcseréket biztosít, kiadványok megjelentetésével segíti a könyvtárosok munkáját.  

 1./ Mi minden történik Dunaújváros gyerekkönyvtárában?

 Törökné Antal Mária - a Dunaújvárosban működő József Attila Könyvtár gyerekkönyvtárosa -  a könyvtárukban 2003. április 24-én megalakult Cimbora Klubról beszélt. É. Szabó Márta, a Duna Televízió Cimbora c. műsor vezetője 18 vidéki várost - köztük Dunaújvárost - keresett fel azzal a szándékkal, hogy szakemberek közreműködésével helyi Cimbora Klubokat keltsenek életre. Az első alkalommal ünnepélyesen letették a „cimbora esküt”, mely nagyon megható pillanat volt. Megtervezték a találkozások időpontjait, a programokat a gyerekek ötleteinek figyelembe vételével készítették. Pártfogásba vették a verset, mesét írni-olvasni szerető, művészetkedvelő gyerekeket, akik a környezeti szépségeket, a természetet is szeretik.

A gyerekek nagyon fogékonyak, azóta is sok ötlettel, nyitottan érkeznek a foglalkozásokra. Minden találkozást játékkal, feladattal színesítenek a könyvtárosok.   "Könyvfaló kerestetik" olvasópályázatukat 2000-ben hírdették meg először, ma már hagyománnyá vált a dunaújvárosi gyerekek körében. Az olvasóvá nevelés a legszebb, legfontosabb feladata a gyermekkönyvtárosnak. A pályázat ötlete is innen ered, pontosabban az, hogy az ismeretterjesztő könyvek többszöröse jelentkezett a visszahozott könyvek polcán.

A pályázat célja a szépirodalom olvastatása, megkedveltetése. A jó könyvek jó olvasóvá nevelik az embert, csak tudni kell őket jól kiválasztani. A szép, értékes (klasszikus és mai) gyermekirodalmi alkotások megismerésében segítik olvasópályázatukkal a leendő könyvfalókat. Az év során a legeredményesebb olvasók elnyerhetik az „Év könyvfalója” címet, és értékes könyvjutalomban részesülnek. A Magyar Kultúra Napján az ünnepélyes díjkiosztást zenés irodalmi műsor színesíti már évek óta.  

2./ Állatbarát klub

Közkönyvtárak a helyi társadalomban (norvég-magyar-svéd összehasonlító vizsgálat)

Karakasné Kőszegi Katalin a FSZEK XIII/5. könyvtár gyerekkönyvtárosa. Könyvtárában 1991. október 17. óta működik az Állatbarát klub. Dr. Hargitay András állatorvos így jellemezte a klubot: "Nagyon sok kérdésre próbáltam válaszolni - remélem sikerrel. Jó látni, hogy ez a könyvtár nem csak könyvtárként üzemel, hanem annál sokkal többet jelent a gyerekek számára is." A klub megalakulását egy pályázat előzte meg, melyet állattartó és állatokat kedvelő gyermekek számára hirdettek. Az ötletet az adta, hogy a gyermekek nagy része ilyen témájú könyveket keresett. A nagyszámú beérkezett pályázat elbírálása után várták a folytatást a gyerekek. A foglalkozások összeállításánál figyelembe kellett venni a fokozatosság elvét, hogy egymásra épüljenek pl.: Zsoldos Árpád természetvédő - madarász diavetítéssel egybekötött foglalkozást tartott a madarak világáról ősszel, majd a következő év tavaszán madárgyűrűzési bemutatóval várta a gyerekeket Mogyoróhegyen, egy kellemes kirándulással összekötve.

A klub vendégei voltak: Schmidt Egon, dr. Pénzes Bethen, Kovács Zsolt a Vadon főszerkesztője, Mirtse Áron a Süni olvasószerkesztője, Cseri Rezső a Természetbúvártól  és még sokan mások. Emlékezetes kirándulásaik : lovaglás Herceghalmon, madárgyűrűzés Mogyoróhegyen, a Budakeszi Vadaspark állatainak megimerése szakszerű vezetéssel, a Vácrátóti Arborétum növényvilágának felfedezése. Gyakran voltak a Természettudományi Múzeum Természetbúvár termében, ahol mindent meg lehet fogni. További múzeumi kalandozásaik: Földtani Múzeum, Mezőgazdasági Múzeum, Globe Színház rovar, dínó és víziállat kiállításai stb. A 10 éves évfordulójukat egy ugyanolyan pályázattal ünnepelték, mint amilyennel indultak, és ugyanolyan népszerűséggel. 

Közkönyvtárak a helyi társadalomban

A XIII/5. gyermekkönyvtár kapcsolódott a XIII/8. Dagály utcai könyvtárhoz a vizsgálat során, mely 2001-ben indult,  és most 2003-ban fejeződött be. A felkészülési és a kutatási fázisban rész vettek egy romológiai tanfolyamon, majd elkészítették a lakossági igényeket kutató kérdőíveket. A kérdőívekre adott válaszok alapján,  2002 őszén megtervezték és megkezdték a további munkát.

Az egyik célcsoport roma és nem roma gyerekek voltak, akik részt vettek egy 4 foglalkozásból álló mesesorozaton Pettyetlen Katica címmel. A résztvevő gyermekeknek sokoldalú élményben volt részük.

Szintén négy foglalkozásból állt a MÁSSÁGRÓL - mesével + játékkal + zenével - MÁSKÉNT című foglalkozássorozat, melyet 2003. tavaszán szerveztek. Sikeres volt a Vázsonyi Endre : Fortélyos horgászni tanítja a farkast c. kiscsoportos minivetélkedő formájú feldolgozása, melyben a roma gyerekek is aktívan bekapcsolódtak a játékokba. Erre épült a következő bábelőadás, melyet Vadnai Tünde adott elő “A nyúl horgászik” címmel. A mese hasonlított a Fortélyoshoz, így a gyerekeknek az volt a feladata, hogy keressék meg a hasonlóságokat és a különbségeket.

A jutalomelőadás vendége Gryllus Vilmos volt, aki fantasztikus Tavaszköszöntő zenés előadásával varázsolta el a gyerekeket.

A MESESZIGETEN kapcsolódtak a vizsgálati folyamat másik csoportjához, melyen szülők vettek részt. Fejlődéslélektani ismereteket sajátíthattak el, a gyakorlat szempontjait szem előtt tartva. A foglalkozáson a gyerekek a másságról és a csúfolódásról láthattak bábelőadást.

Végül Berecz András mesedélutánján vettek részt, mely a népmesén kívül népdaltanulást, és megszívlelendő közmondásokat is tartogatott számunkra.  

3./ CD-ROM-ok használata a gyerekfoglalkozásokon

Budavári Klára a FSZEK XVIII/3. könyvtárának gyerekkönyvtárosa a CD-ROM-ok használatáról beszélt, mely 1999-ben kezdődött. El kell fogadni azt a tényt, hogy a gyerekek képzeletét jobban megmozgatja mai világunkban a mozgókép, fontos a gyors információ elérése. Foglalkozásaik komplexek, a CD-ROM bemutatók után a korra jellemző tárgyat készítenek, és természetesen könyvállományunk nézegetésével, ajánlásával zárják a programot. Ebből a kínálatból legtöbbször kölcsönöznek is a gyerekek.

Az Enciklopédia Humana Hungarica sorozat CD-ROM-jainak bemutatásával kezdték programsorozatukat. Ez a nagyszerű sorozat Magyarország történelmét, nyelvtörténetét, irodalmát, művészetét, egyháztörténetét, életmódját követi végig, a nagy történelmi korszakokra felbontva. Segítségével a magyar mondákat is feldolgozták. /pl. Rege a csodaszarvasról, Emese álma, Vérszerződés, Fehér ló/ A foglalkozások iránt nagy érdeklődés mutatkozott, így "Történelmi múltunk megismerése" címmel sorozatot indítottak, és folyamatosan, megjelenésükkel egyidőben feldolgozták a CD-ROM-okat, melyek bemutatását havi programként kínálják a pedagógusoknak és gyerekeknek.   

4./ Kreativitásfejlesztés a szentesi Gyermekkönyvtárban  

Puskásné Szűcs Ildikó igazgató a szentesi Gyerekkönyvtárból érkezett. Szentes 2003-ban megkapta az ifjúságbarát városnak járó „Arany Titán díj”-at. A gyermekkönyvtáraknak, gyermekkönyvtárosoknak elsődleges feladatuk a gyermekek olvasóvá nevelése, az önálló ismeretszerzésre nevelés. A gyermekek olvasóvá nevelése nem korlátozódik egyetlen munkaterületre, a könyvtári munka egészét át kell hatnia. Szabadidős programjaiknál, rendezvényeiknél is ott a könyves háttér.

Amikor az Óvodások Hete című programsorozatot kitalálták, az volt a céljuk, hogy „időben legyenek”.  A programot nagycsoportos óvodásoknak ajánlják, sok - sok mesével, énekkel, bábozással, játékkal, ügyeskedéssel. Ez már mind ismerős tevékenység a gyerekek számára, hiszen hasonlókkal már találkoztak az oviban is. A gyermekkönyvtár volt az újdonság. Az volt, s ma is az a lényege, hogy a város összes nagycsoportos óvodása iskolakezdés előtt ellátogasson a gyermekkönyvtárba, s megismerje azt. Egy kívülállónak úgy tűnhet semmi több, mint jó szervezés és kész is. No meg pénz az előadókhoz. Nem kell tudni mást hozzá, csak annyit, hogy hány óvoda van a városban, kerületben. Mekkora a nagycsoportok létszáma. Mikor érnek rá. Mikor ér rá az előadó. Nem erről szól. A csodáról szól. Ami látszik a szemekben, s érezzük a szívünkben. A gyerekekről szól. 

 5./ „Mintha-birodalom” a kölcsönzőpulton innen és túl - avagy a drámajáték, mint a gyermekekkel való törődés egy alternatív módja a gyermekkönyvtárban  

A „Mintha-birodalom” életéről Némethné Kapus Krisztina és Regéci Márta gyerekkönyvtárosok számoltak be. Ez a „birodalom” Kiskunfélegyházán a Petőfi Sándor Városi Könyvtárban várja a gyerekeket.

Bizonyára mindannyian emlékeznek a gyermekkorukból hasonló szituációkra, „Most játsszuk azt, hogy Te vagy a boltos, én meg a vevő!” Ezekre a képzeletbeli mintha szituációkra épülnek a drámapedagógai helyzetek is. Milyen is egy drámafoglalkozás? A gyerekek játékkal tanulnak a legtöbbet. Mutassuk be nekik játékosan a könyvtárat! A valóság és a képzelet határán egyensúlyozva játékosan csempésszük be a gyerekek tudatába az információkat. Természetesen mindig kell lennie valami megoldásra váró feladatnak, feszültségnek (lappangó titoknak!) is, amely elkötelezetté teszi a gyerekeket a probléma megoldása felé. Minden drámafoglalkozás egy kitalált kerettörténetben, egy központi fókuszkérdés körül játszódik. Egy ilyen fókuszkérdés volt pl. a Buda visszafoglalása c. foglalkozás kapcsán az, hogy: Miért nem adták fel a törökök a várat, holott tudták, hogy küzdelmük reménytelen, hiszen a magyar sereg többszörös túlerővel rendelkezett. (Megdöbbentő volt a kis emberpalántáknak a fejlett erkölcsi-etikai érzéke.) Fontos, hogy ez a kérdés semmiképp sem eldöntendő kérdés legyen, ne lehessen rá konkrét igennel, vagy nemmel válaszolni. A kerettörténet jelentősége az, hogy összefogja, mederben tartja az eseményeket. „Sokszor azon kapom magam, jó játszani. És ha én szeretek játszani, tetszik amit csinálok, egészen másképp viszonyulok majd a gyerekekhez, ők hozzám - következésképp a könyvtárhoz, talán még az olvasáshoz is. Itt találkozik a drámapedagógia a könyvtárral, és az olvasóvá neveléssel”- mondta búcsúzóul Kriszti, és egy igaz mesét nyújtott át a konferencia résztvevőinek.  

Igaz mese

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Meseország. Valamikor régen, amikor a nap még fényesebben sütött, Meseország lakói körülöttünk éltek. Barátságban voltak felnőttekkel, gyerekekkel. Sokszor mondtak el történeteket népükről, melyeket az emberek szívesen hallgattak. Ám ahogy az gyakorta lenni szokott az életben, bánat szomorította el Meseország lakóit. A tündérek, manók, törpék és társaik régóta harcot vívtak egy gonosszal, akit úgy hívtak: Feledés király. Feledés nem szerette Meseország lakóit, és azt különösen utálta, amikor a mesékben a jó győzött. Látni sem akarta a mesék népét! A sok csata végén Meseország lakói hátrálni kényszerültek, mert akit elvitt Feledés királya, egy egetverő csendülés után eltűnt, és bizony elfelejtették az emberek. Még az a szerencse, hogy Hókusz-Pókusz, a nagy varázsló elbújtatta népét Feledés király elől. Gondosan előkészített egy varázslatot, majd kimondta: ABRAKADABRA! Hókusz-Pókusz! Csiribá! Pitty! Putty! És láss csodát! Meseország minden lakója beleköltözött a könyvekbe. Feledés bottal üthette a Mesék népének nyomát. Az emberek pedig, mert szerették kis barátaikat, összegyűjtötték a könyveket sok helyen, a világon. És mivel e helyeken a könyveket tárolták, el is nevezték azokat könyvtáraknak. Ha az emberek találkozni akartak a könyvekben lakó barátaikkal, elmentek a könyvtárakba. Ha hosszú volt a könyv, vigyázva hazavitték, és otthon elolvasták. Így őrizték meg a régi barátságot. Eddig az igaz mese! Hisz (tudjátok)-tudják: könyvtárak ma is vannak. 

 

 
 

 

Profilkép


Képgaléria



Statisztika

Online: 2
Összes: 56399
Hónap: 382
Nap: 7