Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kiből lesz az olvasó?

kibollesz_00.jpgBudavári Klára: A csábítás trükkjei

Ötletek, módszerek szülőknek, pedagógusoknak. Az Animus Kiadó kiadványa
 

“A gyermek lelke tiszta lap. Gondold végig, mivel írja tele a könyv, melyet kezébe adsz.” (Móricz Zsigmond)

25 éves könyvtáros pályafutásomból 15 évet gyerekkönyvtárban töltöttem. Lehet, ez úgy hangzik, mintha börtönbüntetés lenne. Mindenesetre ez a zárka kellemes. Egyesek ezt hivatásnak mondják, a röppentebb lelkűek pedig küldetésnek. De – így életem delén – talán fogalmazhatok úgy is, hogy ez már életfogytiglan fog tartani. Újratárgyalást és enyhítést se fogok kérni. Igaz, enyhítő körülmények sincsenek, mert aki megízlelte ezt az állapotot, az már ritkán tud lemondani róla.

Gyerek, könyv, könyvtár, könyvtáros, olvasás...

A kezdetek kezdetén (nem megyünk vissza az ókorba, csak a mai szülők gyerekkorába, néhány évtizedet vissza az időben) ezek voltak a szereplők:

                Gyerek: minden korban szinte ugyanolyan. Érdeklődő, nyitott a világra, őszinte, és szereti, ha színvonalas dolgokat kap. Még nem tudja, hogy ettől épül lelke, s ha tapasztalatokat gyűjt, spontán teszi. Nyiladozik az életre, készülődik.

                Könyv: örök vita tárgya, hogy jó könyvek jelennek-e meg, hogy kik írnak a gyerekeknek, milyen az, ami éppen sikeres. (Könyvtárnyi szakirodalom jelent meg e témában.)

                Könyvtár: helyszín, ahol sok-sok könyv van. A gyerekek alapvető meghatározása szerint – ha megkérdezem, hogy mit gondolnak a könyvtárról –: “a könyvek tára”. Büszkén mosolyognak, hogy ezt akkor letudták. Klári néni megkapta, amit szeretett volna hallani, és még erőfeszítésbe se került.

                Könyvtáros: ember, aki szereti a gyerekeket, mert miért is vállalná ezt a fáradságos pályát. Nyitott, empatikus, lehet vele beszélgetni haverokról, iskoláról, szerelemről, családról, lehet hozzá rohanni iskola után azonnal, az iskolatáskát a ruhatárba bedobva. Néha példakép.

                Olvasás: az olvasni tudó gyerek idilli állapota, aki szereti szabadidejét könyvközelben tölteni. Bár igaz, csak hétfőn van szünnap a TV-ben.

Gyerek, könyv, könyvtár, könyvtáros, “csábítás”, olvasás...

Mint látható, a felsorolás mostanra kibővült egy újabb elemmel: a “csábítás”-sal, emellett a többi összetevő is némileg megváltozott.

                Gyerek: az érdeklődő, nyitott gyerek immár felgyorsult iramban falja a körülötte lévő világot, az információkat. Imád a számítógép, TV, videó, DVD, game-micsodák előtt ülni, és kimenekülni a világból. Hol vannak már a délutáni focimeccsek a grundokon, meg az úttörő-rajnapló vezetése?

                Könyv: sokkal vonzóbb, színesebb, jobban kelleti magát. Meg is kell ezt tennie, mert nagy a konkurencia. Egyre több a kép benne, hátha így könnyebben elolvassa a gyermek. A gyermekek pedig a gyorsan megkapható információk hívei, ezért nagyrészt az ismeretterjesztő könyveket szeretik. A szépirodalomban is a gyors események, kalandok vonzzák felturbózott érdeklődésüket.

                Könyvtár: az előbbi válasz – “a könyvek tára” – után hamarosan fény derül arra, hogy “mi minden”, és “még mi minden” van egy modern könyvtárban, amire nem is gondoltak. A ma gyerekét legfőképp a “még mi minden” vonzza.

                Könyvtáros: ugyanolyan empatikus, nyitott, mint elődei. De közben folyton pörög az agya, hogy milyen praktikákkal vonzza be könyvtárába a gyermeket, akit aztán így megfogva újabb praktikákkal vonszolhat könyvközelbe. Olyan, mint egy fertőző vírus. Tudja, hogy ha minden praktikáját bevetve ráveszi a gyereket az olvasásra, a gyermeket felnőttként is könyv várja majd az éjjeliszekrényén.

                Olvasás: az új olvasási technikák meghonosodása és a teljesítményközpontú iskola térnyerése (“karácsonyra olvasni tudni kell” – idézi Vekerdy Tamás) bizony sok bajt okoz. Szegény könyvtáros egyre reményvesztettebben áll, hogy a jól megutáltatott Betűk Birodalmába hány sárkány és mesebeli lény lekaszabolása után juttathatja be a gyereket.  

                “Csábítás”: mi gyerekkönyvtárosok, vérmérsékletünk, érdeklődési körünk, kreativitásunk segítségével nekiindulunk a veszélyes útnak. Sárkányok helyett álruhába öltözött technikai eszközökkel találkozunk a várkapuban. Miután elég okosak vagyunk már ahhoz, hogy felfedtük kilétüket, jobb stratégiának tartjuk, ha szövetségre lépünk velük, és nem legyőzzük, hanem segítségül hívjuk őket.

                Akkor induljunk a Betűk Birodalmába! Először is találkozunk, egy jóképű szögletes dobozzal, melyben mindenféle színes lények ugrálnak. Elég gyorsan mozognak ahhoz, hogy lekössék a gyerek tekintetét, és ülésre kényszerítsék, mintha vasszögekkel cövekelnék a fotel szövetébe. A gyermek képes e lények ugrabugrálását órákig bámulni. Ez a tévé nevű doboz pedig további formációkkal bővíti magát. Kapcsolható hozzá egy keskenyebb doboz, melyet már kissé divatjamúltan videónak nevezünk. De jobb híján még ez is megteszi, ha anya épp azt szeretné, hogy csemetéje hagyja megfőzni a vacsorát. Csak egy kattanás, és máris indul a mesefilm, vagy más kalandos történet. No és eljött a csinos, elegáns DVD ideje is, melyet már sikk tartani a háznál. Ez is kitűnő időtöltés.

                Legyőzetéseként a könyvtárba is becipelünk egy ilyet, és bizonyos időközökben bekapcsoljuk, holmi szünidei foglalkozások színesítésére, vagy egyéb foglalkozásokhoz. Persze olyan filmet választunk, ami könyvben is megvan, így be tudjuk vetni praktikánkat, hogy beszélgessünk róla, és kedvet ébresszünk ahhoz, hogy a gyerek esetleg haza is vigye. Meg lássa a gyerek azt is, hogy a Betűk Birodalma nem áthatolhatatlan őserdő.

                Aztán ott silbakol a várkapuban a következő szörny, a számítógép. Ő is igen kelletős darab, és valahol mélyen tudjuk, hogy nekünk is szükségünk van rá. Hát legyen, nézzük, mit tud! Van belőle úgyis jópár a könyvtárban. Ha beledugunk egy lemezt, láss csodát, máris visszarepülhetünk a honfoglalás korába, megismerkedhetünk Árpád-házi királyainkkal vagy a lovagi életmóddal. Láthatjuk az imádott dinoszauruszok fajtáit, vagy játékosan végigjárhatjuk az emberi test csodáit. És huss! Lemez vége, gép leáll. Most aztán mit kezdjünk magunkkal? Hát itt van ez a rengeteg könyv a könyvtárban, nézzük meg, talán van valami hasonló témájú. Keresőfeladatokkal – a gyerekek mindig szeretnek játszani, vetélkedni – máris kicsit beléptünk a Birodalomba. Ha elég ügyes a könyvtáros, itt jól el lehet időzni. Még el is játszhatjuk, hogy hogyan képzeljük el például a nagycsalád életét. És miután a gyerekek szeretnek alkotni is, miért ne készíthetnének egy honfoglaláskori tarsolyt vagy egy korongos hajpántot? Úgyis láttuk a CD-ROM-on. Milyen érdekes, ha nekünk is lesz ilyenünk, és vígan vonulhatunk vele az iskolába a többiek pukkasztására vagy csodálatára.

                Nem kell azt a gyerekeknek tudniuk, hogy mi igazából azt szeretnénk, ha gyakran jönnének hozzánk, és még az se bűn, ha nem mindig a könyvek között válogatnak. Játsszanak, beszélgessenek, nyomkodják azokat a billentyűket, amin különböző jelek vannak, de legyenek itt! Mert mi könyvtárosok nagyon szeretjük, ha itt vannak a közelünkben. Előbb-utóbb úgyis egy újsággal vagy könyvvel masíroznak haza.

                A következő legyőzendő ellenség az elidegenedés, a figyelemnélküliség szörnye. Szegény gyerek már kapásból tudja, hogy a rohanó felnőtt világban ritkán van, aki megszólítható, és aki igazán figyel is rá a “hogy vagy?”, “mi volt az iskolában?” kérdés után. De ahogy belép a könyvtárba, itt van ez a másik világból visszamaradt könyvtáros néni. De furcsa! Mosolyog, és ráadásul azt is lehet tőle kérni, hogy fél órára fölmehessen a gyerek a netre, vagy hadd játsszon a legújabb számítógépes játékkal. A könyvtáros néni nem haragszik ezért. És ha várni kell, mert már ülnek a számítógépnél? Nohát! Két variáció van: vagy be kell bújni a könyvek közé, lázas keresést mímelve, vagy a legújabb pletykákat elolvasni valamelyik színes újságból. Mégiscsak egy könyvtárban vagyunk! Vagy ha már olyan kedvesen mosolygott a könyvtáros néni, lehet, hogy beszélgetni is lehet vele! És ettől fogva a gyermek gyakran el fog jönni a könyvtárba, levakarhatatlanul. Hány gyerekkönyvtáros tudna mesélni “nevelt gyermekei”ről, akik szinte a könyvtárban nőttek fel. Kedves élményem volt, amikor a körülbelül 10 éven át nevelt könyvtárbeli gyermekem egyszer csak elhozta bemutatni a feleségét és gyermekét, mert a kicsit ugye meg kell mutatni a “nagyinak”.

                Huh! A küzdelmek után csak bejutottunk! Miután ismeretlen a világ, a karonfogott gyermek csak pillog körbe-körbe, mit is kezdjen. Itt jönnek az újabb csábítások és praktikák. Az a cél, hogy a gyerek szeressen itt lenni, és ne meneküljön el karkitépve. A kicsiknek rakjunk papírt, hadd rajzoljanak. Csússzanak, másszanak a padlaton, és hadd tologassák a dömpert. Ha még nincsenek is olvasókorban, de hadd szokják a könyvtár szagát. A leporellókkal kitűnően lehet a másikat püfölni, vagy az anya ölében ülve egy mesét meghallgatni. És jönnek sorjában egyéb csepredékek is, akikkel másodpercek alatt barátságot kötve még jobbat lehet játszani.

                Aztán kicsit nagyobbacskán, bár még mindig nem olvasóként anyával együtt lehet kézműveskedni. Még a kistestvért is el lehet hozni, így anya szívesen kimozdul otthonról. És anya hazafelé mindig levesz a polcról valami jó kis mesét, amit majd este felolvas.

                Ha nem anyával, akkor az óvó nénivel is el lehet ide jönni. A könyvtáros néni mindig elővesz egy nagy könyvet, és mesél. Figyelni kell rá, mert kérdezni is szokott, aztán így nem lehet rugdosódni az asztal alatt. De sebaj, végül a mese tényleg érdekes. Az elkészített bábbal meg jót lehet játszani.

                Iskolás korba cseperedve eljön a nagy tudományok ideje. De a könyvtárban akkor is jó, mert a könyvtárban nem molesztálja a gyereket senki, hogy nem olvas elég gyorsan és folyékonyan. A könyvtáros néni mindig kitalál valami érdekeset, még mindig lehet játszani, a mondókája végén pedig könyveket szokott mutogatni. De azok olyan érdekesek, hogy a gyerek kedvet kap ahhoz, hogy kézbe vegye, lapozgassa. Aztán hazaérve anyut kell letámadni és kellő erőszakkal bevonszolni a könyvtárba, a hivatalos beiratkozás kedvéért – valójában az áhított könyv megszerzéséért. Este aztán uzsgyi az ágyba, és ajtót-ablakot becsukva át egy másik világba, az Olvasás Birodalmába.

                Aztán eljön a kötelező olvasmányok kora. Van rövidített változatban, mondjuk két oldalban? – szegezi a gyerek a már megszokott kérdést a könyvtáros néninek. A néninek szeme se rebben. Ajánl helyette mást, sokkal érdekesebbet, jó kis beszélgetésbe bonyolódik, aztán csodák csodája, a gyermek mégis hazaviszi a kötelezőt is a többivel együtt. Valami érdekeset kézen-közön hallott a kötelező olvasmányról is, lehet, hogy el kéne mégis olvasni? Meg aztán olyan ciki, ha a könyvtáros néni legközelebb rákérdez. No jó, előbb ezt a jó kis kalandregényt, de aztán csak nekidurálom magam!

                Kamaszkorba keveredvén mindenféle kérdések merülnek fel a Nagy Élettel kapcsolatban. A könyvtárban ehhez jó könyveket lehet találni, a polcok között vihogva lapozgatni, horoszkópokat nézegetni, teszteket töltögetni. Meg azok a szerelmes könyvek, a Thomas Brezina-könyvekből már hetet elolvastam. Te mennyit? A fiúk szintén a Brezina-polcot ritkítják, meg a kalandos könyveket. Közben át-átlesnek a lányokhoz, hogy melyik a legcsinosabb. A könyvtáros nénivel pedig mindenről el lehet beszélgetni. Mindig rákérdez arra is, amit legutóbb elmeséltem neki. Hogy tud ennyi mindent a fejében tartani? Nem kell tőle tartani, nem szülő, nem tanár, és mindig türelmesen meghallgat, tanácsokat ad. Nem bántásból, mert érti, hogy enélkül is elég zűrös az életem.

                Hogyan férhet meg ez a sok érdeklődési kör, tevékenység egymás mellett? Egy igazi könyvtárban kitűnően. Miután mindenki tud egy külön kuckót találni magának, a különböző életkorú és érdeklődésű gyerekek nem zavarják egymást. Mégis mindenhol érződik a könyvtár szaga, a Könyvek Birodalmának csodája, hangulata. Egyszóval ez olyan hely, ahol jó lenni. És a könyveket is bármikor le lehet venni a polcról, ha épp ehhez van valakinek kedve.

 

 

 
 

 

Profilkép


Képgaléria



Statisztika

Online: 1
Összes: 57506
Hónap: 612
Nap: 14