Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Gyermekkultúra az ezredfordulón 2002

7544gye3t.jpg/Könyvtári Híradó, 2003. január/

 Szervező: Békéscsaba Békés Megye Képviselő-testülete Megyei Művelődési Központja és Kézműves Szakiskolája,

2002. november 22-24.         

 2000-ben kultúraközvetítők találkoztak, hogy eszmét cseréljenek a gyermekkultúra helyzetéről, feladatairól, a továbblépés lehetőségeiről. A konferencia zárásaként megszületett egy közös állásfoglalás, melynek legfontosabb gondolata: „ A gyermekkultúra mindig kettős. A kulturális környezet, amelyben élnek és az a kultúra, amelyet ők hoznak létre. E tézisből kiindulva elsődleges a gyermekek által alkotott világ megértése, elfogadása, másrészt fontos a felnőtt világ által közvetített tartalom.” Azóta eltelt két év, és várakozással indultunk az új találkozás felé, hogy biztató képpel fogadjuk egymást.

     Két felmérés adataival indultunk a nem éppen rózsás úton. Az adatok teljesen frissek, 2002 nyarán zárultak az értékelések /Ifjúság 2000.kutatás és Gyermek-és Ifjúsági Média Analízis 2002/

Az első felmérés a 15-29 éves korosztályt vizsgálta. Az ifjúságot 3 fő rétegre osztotta anyagi jólét és kulturális tudáshoz való jutás tekintetében. E szerint kialakult az ún. nyertesek, túlélők és vesztesek csoportja. A nyertesek kis réteg /18 % - 400 ezer fő/, mely nagy hagyományokkal bír, fővároshoz köthető, magas végzettségű, jó érdekérvényesítő, a nyugat-európai trendhez tartozik. A túlélők, vagy köztesek /39 % - 850 ezer fő/ úgy érzik, hogy nem sok változás történt velük, nem tudtak továbblépni. A vesztesek /43 % - 950 ezer fő/ már reményt se látnak a felzárkózásra, a leszakadók rétegébe tartoznak. Közülük 44 % városban, 43 % községben, 15 % pedig Budapesten él, de ők is vidékről költöztek ide. A túlélőknél is hasonló az arány, /44 % város, 43 % község, 15 % Bp./ A számadatokból következik, hogy nemcsak az anyagi helyzetnél kezd szakadék kialakulni a nyertesek és a másik két réteg között, hanem Bp. és a vidék között is. Ők az a korosztály, aki a jövő generációját fogják nevelni, vagy nevelik.

A második felmérés a 8-14 éves korosztály /885 ezer fő/ médiafogyasztási szokásaival foglalkozott. Első helyen a TV csatornák, rádióadók használatának vizsgálata szerepelt. Rémisztő adat, de szinte köztudott, hogy átlagban napi 3 óra 21 percet töltenek a gyerekek a képernyő előtt. A kereskedelmi csatornákat nézik, Duna TV, MTV 1, 2 nem is mérhető. /47 % RTL Klub, 18 % TV2, 10 % Minimax../ Minél alacsonyabb státuszú a család, annál többet néz TV-t a gyerek.

A rádiócsatornák esetében is a kereskedelmi adók az élen. /46 % Danubius, 11 % Slágerrádió, 8 % Juventus../  Petőfi, Kossuth, Bartók mérhetetlen.

Lépjünk tovább a nyomtatott sajtó felé: 34 % sajtótermékeket, 56 % ifjúsági lapokat, 47 % mindkettőt, tehát felnőtt lapokat is olvas. A legfontosabb választási szempont a könnyű olvashatóság. Legolvasottabb a Blikk újság! Elgondolkodtató, hogy mindez a 8-14 éves korosztály kedvenc olvasmánya. A megkérdezett gyerekek felének nincs kedvenc újságja! Itt lép előtérbe a felnőtt felelőssége, hogy milyen olvasnivalót talál otthon a gyerek. Az olvasott felnőtt újságok ranglistája /TVR hét, Story, Kiskegyed/ Gyerek,- ifjúsági lapok közül /Popcorn, Garfield, Tudorka, Tappancs, Bravo/

A szabadidő kedvenc eltöltésének kérdésében visszaköszönnek ezek az adatok. A hetente többször végzett tevékenységek rangsora: Tévézés 95 %, zenehallgatás 68 %, szülőkkel beszélgetés 67 %..az újság és a könyvolvasás a sor végére került, de azért szerencsére még nem elenyésző: 29 és 21 %.

 Elérkeztünk a minket legjobban érdeklő adathoz: A kérdezettek 4/5-e szokott könyvet olvasni. Minél nagyobb településen laknak, és minél magasabb státuszú a család, annál többet olvasnak. /mese 49 %, kaland 39 %, szépirodalom 25 %, fantasztikus 23 %, lányregény 16 %, bestseller 7%, krimi 5 %/     

         Az elgondolkodásra késztető számadatok után felfokozott várakozással fogadtuk Kuna Tibort, a GYISM főosztályvezető helyettesét. Tud-e számunkra valami biztatót mondani, lát-e kiutat, miben tud segíteni a Minisztérium a kultúraközvetítők igen nagy erőfeszítéssel végzett munkájában? Realisztikus mondata után, hogy „a közgondolkodás sajnos nem gyerekközpontú”, beavatott minket a 2003-as tervekbe. A program mozgatórugóinak a szülőket, pedagógusokat, művelődési házakban dolgozókat, könyvtárosokat tartja. Nagy gondnak tartja a TV nézés elhatalmasodását, de „leküzdésében” nem a harcot látja megoldásnak, hanem az alternatívák kínálását. A Minisztérium részéről jövőre új pályázati kategóriákat fognak kiírni a játszóházi, közösségi programok támogatására, közösségi terek megtartására, újak létrehozására. Felújítják az ifjúsági házakat, a játszótereket tovább fejlesztik. Miután eltűntek a mese és ifjúsági filmek, így társfinanszírozásban a NKÖM-mel értékteremtő médiatermékek létrehozását tervezik. Zárógondolatként megerősítette a felmérések adatait, vagyis azt, hogy sok gyerek van veszélyeztetett helyzetben, a lemaradtaknak nincs esélye a felzárkózásra. Ezek a leszakadó rétegek egyre nőnek.  

        Esti gondolatébresztőként É.Szabó Márta a Cimbora műsor szerkesztője tette fel nekünk költői kérdését: „Hova lett az érték?” a Magyar Televízióban. Ezt mindenki a saját bőrén tapasztalja.

 Másnap frissen, üdén kezdtük a napot. Ébresztésként Ramháb Mária, a kecskeméti Katona József Megyei Könyvtár igazgatója elvitt minket képzeletben egy varázslatos birodalomba /saját könyvtárába/, ahol mi is szeretnénk gyerekek lenni. Milyen a „jó gyerek”, akiből olyan felnőtt válhat, aki a mai kor kihívásainak meg tud felelni? Kommunikatív, jó megjelenésű, megbízható, gondolkodó, kreatív, önálló, toleráns, felelősségteljes, jókedélyű, kiegyensúlyozott. Milyen a könyvtár, ahol a könyvtárosok, és a környezet segítségével ilyenné válhat? /hozzáfűzve, hogy nem ez az egyetlen helyszín, ahol mindezt teheti, egyértelműen a család, iskola, barátok, egyéb hatások mellett…/ A „jó könyvtár” befogadó, jól megközelíthető, hangulatos, barátságos, biztonságos. Titokzatos, lehet benne olyan zugot találni, ahová elvonulhat a gyerek, ha épp erre vágyik. Izgalmas, mindig újat kínáló. Önkéntesen, szabadon választható tevékenység. Bár csak egy helyszín a gyerek életében, de nagy a felelősségünk, mert saját tapasztalatunkból tudjuk, hogy egyre több gyerek van, aki szabad ideje nagy részét itt tölti, akár az iskolából egyenesen ide érkezve, itt tanulva, vagy barátokat találva. A könyvtár szociális funkciójáról már külön irodalmat lehetne írni. Végül, de nem utolsósorban, milyen a gyerekkönyvtáros, aki teljes megszállottságával felvállalja mindazt a „funkciót”, amit a gyerekek érdekében tennie kell? A „jó könyvtáros” már olyan felnőtt, aki a mai kor kihívásainak meg tud felelni, (?) miután példaértékűen áll a gyerek előtt. Tulajdonságai megegyeznek a jó gyereknél leírtakkal. Kommunikatív, jó megjelenésű…:-) ha belenézünk magunkba, érdekes játék, hogy hány tulajdonság van meg bennünk ebből? :-) Mária szerint is vannak hiányosságok e téren, de a teljesség felé kell törekednünk.

       Minorics Tünde a kultúraközvetítés újabb helyszíneiről, a múzeumokról beszélt, azok sajátos helyzetéről. A múzeumoknak fel kell vállalnia, hogy szabadidő eltöltésének egyik helyszíne legyen, új szolgáltatástípusokat kell keresnie, hogy kapcsolatot teremtsen a tárgy és a néző /gyerek/ között. Újabb számadatok, de roppant tanulságosak. A szabadidős tanulás során a minket ért ingerek közül melyek maradnak meg a legjobban? 10 % -amit hallunk, 30 %-amit olvasunk, 50 %-amit látunk, 90 %-amiben létrehoztunk valamit. Ezt bátran átvetíthetjük a saját gyerekkönyvtári foglalkozásainkra is. Mikor eredményes a múzeumlátogatás a gyerek számára? Ha aktívan részt vehet benne, minél több érzékszervét foglalkoztatja, erőfeszítést kell tennie az ismeretek elsajátításáért. Buktató is van benne, meg kell találni az egyensúlyt, hogy a technikai eszköz ne legyen érdekesebb, mint az  általa elérhető információ. Egyre több ilyen jellegű kezdeményezéssel találkozunk.

     Balázs Géza nyelvész az informatika forradalmáról beszélt, a radikális változásokról, melyek átrendezik életünket, szokásainkat. Körülvesz minket szinte kikerülhetetlenül, de tudnunk kell vele élni. A világról való látásunk nagyrészt innen ered, de tudatosítanunk kell azt magunkban, hogy ez nem a teljes kép. A tapasztalati tevékenység ennél fontosabb.

 A konferencia záróelőadásaként a könyvkiadókat Cs. Tóth János, a Móra Könyvkiadó igazgatója képviselte. Derűs személyisége bizakodással töltött el minket. Minden 9.-ik megjelent könyv gyerekkönyv! A könyvterjesztésnél is új utak nyíltak, hogy jók-e, ezt a jövő dönti. A kis könyvesboltok megszűntek, és beköltöztek a nagy plazákba. Hatalmas területen tudnak forgalmazni, sok embert megérintenek. A felmérések szerint az emberek mintegy 90 %-a gondol könyvre, ha ajándékozásra készül. Hogy az így megvásárolt, és ajándékozott könyvet hány ember/gyerek/ olvassa el? erre még nincs felmérési adat, de legyünk ebben is bizakodók.

       Az együtt töltött három nap után sem gondoljuk, hogy felhőtlen örömre van okunk, de az ügy fontosságának tudatát és az egymás lelkesültségéből, elszántságából fakadó erőt magunkkal hoztuk. Bízzunk benne, hogy kitart újabb két évig!

 

 

 
 

 

Profilkép


Képgaléria



Statisztika

Online: 2
Összes: 56399
Hónap: 382
Nap: 7