Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A gyermekek örömünnepe

szliven-085.jpg

10. Nemzetközi Gyermekkönyv Fesztivál, 2008. május 7-9.

Májusban Bulgáriába, Sliven városába kaptam meghívást, a 10. Nemzetközi Gyermekkönyv Fesztiválra, hogy mutassam be Szekciónkat, és beszéljek a magyarországi gyerekkönyvtárak helyzetéről.  

Ez a Fesztivál egyedülálló eseménye minden évben Bulgária kulturális életének. Az utazásért köszönet a Pécs M. J. Város Önkormányzatának, és Kereszturi Józsefnek, a Pécsi Városi Könyvtár igazgatójának. Nagy várakozással indultam az útnak, és fantasztikus három napot töltöttem itt. Az út igen kalandosra sikeredett. Még most is előttem a kép, amikor krimibe illő módon menekültünk meg a szerb rendőröktől. Majd rámtörtek 25 évvel ezelőtti rejtett orosz tanulmányaim töredékei. Elsőre olvastam az áruházak feliratait! Esténként már szinte vártam a híradót. Bár nem teljesen értettem, hogy mit mondanak, de meghatározó élmény volt, hogy még ennyi idő után is maradt valami a fejemben.  

A Fesztivál számából adódóan is látható, hogy nem mai gyermek, hagyományteremtő jellege nem vitatható. A szervezők legfontosabb célja, hogy lehetőséget adjanak arra, hogy találkozzanak a bolgár és külföldi szakemberek, hogy megbeszéljék a jelen és a jövő helyzetét a gyerekkönyvkiadás, az olvasáskultúra tekintetében, felvázolják a problémákat, felkeltsék az érdeklődést az új multimédiás termékekkel kapcsolatban. A Könyvfesztivál vendégei: írók, költők, akik gyerekeknek írnak, gyerekkönyv kiadók, irodalmárok, pedagógusok, könyvtárosok. /bolgár, lengyel, szerb, horvát, magyar, olasz/ No ez a hivatalos része a programnak, ezen kívül természetesen a gyerekekről, gyerekeknek szólt ez a három nap. Fő szervezője a „Sava Dobroplodni” Regionális Könyvtár, a Kultúra Minisztériuma támogatásával. Bulgáriában 8 régió van, és az egyik régió Központi Könyvtára a sliveni könyvtár. A könyvtár jó helyzetben van, mert nemcsak a sliveni Törvényhatóság /Városháza/, hanem szponzorok sora is segíti a fenntartást, működést. /álom első része/ Már befejezés állt épp ottjártunkkor az új épületszárny építése. /álom második része/

A Fesztivál egy pazar megnyitóval kezdődött a Stefan Kirov Állami Színházban. A díszvendég a régió kormányzóasszonya, és a Kultúra Minisztériuma Nemzeti Könyvközpont vezetője volt. Igor azon kívül, hogy a három nap alatt végig ott volt, és nem rohant el a protokoll után elfoglaltságra hivatkozva, igen lovagias férfi. Bár beszélgetni csak tolmáccsal tudtunk, de nagyot nőtt a szememben, amikor Todor Zsivkov volt szállásának harmadik emeletéről lecipelte 50 kilós kofferem a márványlépcsőn. A megnyitót egy gyönyörű bolgár kislány vezényelte le, ő volt a Könyvhercegnő. Ahogy illik koronával, és udvartartással. Aranyos volt, mert elmesélte, hogy hány éjszakát töltöttek a könyvtárakban, hogy a versenyekre felkészüljenek. Dalokat hallottunk mesefigurákról, könyvekről. Mindkét állami Tv folyamatosan forgatott. A Fesztiválnak külön logója, és himnusza is van. Ezzel a logóval sokféle ajándéktárgyat díszítettek. Ezután több helyszínen folytak az események. A gyerekek napjait kitöltötték a különféle vetélkedők, a nemzeti irodalmi verseny, a „Kaland a Bűvös Földön” rajzkiállítás díjazása. Az iskolákban találkozhattak kedvenc íróikkal, gyermekkönyv bemutatók zajlottak. A „Sirak Skitnik” Képcsarnokban Gianni Rodari emlékkiállítást nézhettek meg, és a Veronából érkezett Aida Alapítvány bemutatta az írót és műveit a gyerekeknek. Utolsó napi meglepetésként pedig Gianni Rodari: Kék nyíl c. történetét adták elő bolgárul. Látszott, hogy nem mindennapi feladatra vállalkoztak. Ugyanitt folyamatosan gyermek színjátszó társulatok léptek fel, a gyerekek nem kis örömére.

Ha kiléptünk az utcára, egyszerűen éreztük, hogy itt most minden ekörül forog, egyszerűen benne volt a levegőben. Transzparensek mindenhol, és a programokra vonuló gyerekcsapatok erre-arra.

Nekünk felnőtteknek jutott még első napra egy kerekasztal beszélgetés, melynek a XXI.század gyermekkönyvei és olvasói volt a témája. Írók, költők, irodalmárok, kritikusok, pedagógusok, könyvtárosok ültek itt össze, a felsorolt nemzetiségek képviseletében, hogy a sok okosságot elmondják, és meghallgassák. Az előadások könyvben már megjelentek, így felkészülésként egy az egyben elolvashattam volna őket bolgárul. De sebaj, ők fel is olvasták. Egy kiadós ebéd után ezt igen nehéz viselni órákig. Főképp, hogy nem a perpillanat jelenlegi helyzetről szól, hanem valamelyik tanszéken született meg egy íróasztal mögött, egy nagyagy fejében, aki lehet, hogy még gyerek közelében se volt. Vándorlás indult kávéért, fejek koppantak, firkálások indultak jegyzetelés címén. Tolmácsunk is egy idő után belefáradt, és néhol elmondott egy-egy viccet, mert ő tulajdonképpen kőbányai fiú, aki kiházasodott Slivenbe. Előkerültek a százéves pesti viccek a tarsolyából. Így aztán Kereszturi József igen bátor kiállással, és úttörő tevékenységként közölte, hogy ő ugyan fel nem olvassa az előadását! Idézte az oldalszámot, ahol mindez megtalálható. Mindenki felkapta a fejét, hogy micsoda skandallum van itt. Eme mondat 10 kávé hatásával felért. Ezek után elmondta, hogy mindez szép, amiről idáig hallott, de hol esett szó a gyermekkönyvtárosokról, meghatározó és fontos szerepükről. Hogy nálunk milyen remek gyermekkönyvtárak és gyermekkönyvtárosok tesznek sok mindent azért, hogy az olvasás és a könyvek közelébe vigyék a gyerekeket. Mondta élőszóban, hittel és büszkeséggel, saját gyermekkönyvtárosai munkájára is utalva. Igor felpattant a pulpitusról, és közölte, hogy igen, fel kéne már adni a régi hagyományokat, és mennyivel jobb lenne, ha vitatkoznánk, beszélgetnénk a témáról. Utána újból olvastak. Hosszan. Zárásként piros kosztümkabátomhoz méltóan én is felébresztettem a hallgatóságot. Nekem könnyű volt, mert leadott előadásom se volt, így improvizálhattam. Beszéltem a gyermekkönyvtárosok munkájáról, az összefogás szükségességéről, hasznosságáról, az országos szintű megmozdulásokról, elért sikereinkről, és Szekciónk működéséről. Igor tolmácst kérve gratulált szabad előadásomhoz, és felvetette a kérdést, hogy náluk miért is nincs ilyen átfogó szervezet. Visszamegy a minisztériumba, és intézkedik. Szóval, mi magyarok kifejtettük felforgató tevékenységünket. Hogy ezek után meghívnak-e jövőre? meglátjuk. 

Elérkeztünk a történet végére. A záró gálaműsor igen színpompás volt. Átadták a Kultúra Minisztériuma által alapított Nemzeti Konsztantin Konsztantinovics díjakat. A 4 díjat a legjobb gyermekkönyv szerző, gyermekszínház rendező, és gyermekkönyv illusztrátor kapta, és egyet a fesztivál szervezéséért adtak. Leereszkedett a fesztivál logója, és színes szalagok hulltak alá, a gyerekek önfeledten rohangáltak a megszerzésükért. Én is elkaptam egyet, és megelégedetten ültem vissza helyemre. Bárhogyan is, talán nem a megfelelő eszközökkel, de itt Bulgáriában tudnak valamit. A jövő nemzedékének sorsa a mi kezünkben van, a mi felelősségünk. És itt azt éreztem, hogy fontosak. Ha egyszer felébredek ebből az álomból, csak remélni tudom, hogy itt nálunk is átélek ilyet.

 

 

 

 

 

 
 
 
 

 

Profilkép


Képgaléria



Statisztika

Online: 1
Összes: 56398
Hónap: 381
Nap: 6